KÉTELKEDÉS A HŰSÉGBEN: Avagy a birtoklási kényszer története. Nem a féltékenység, az teljesen más téma, hanem amikor a nő minden létező ok és gyanú nélkül várja el, hogy a jelenlétében ne hangozzon el más női név, a férfi ne menjen olyan helyre, ahol más nőkkel találkozhat, és mindenki tartsa tiszteletben, hogy ő körülpisilte a területét. Uraim, tököt vissza a helyére, nem szégyen a futás.
BIZONYTALANSÁG: Amikor az amúgy lehet hogy a való életben kőkemény üzletasszony szipogó kislánnyá változik egy kapcsolatban, és a saját bizonytalanságát és komplexusait kivetítve elvárja a férfitől, hogy lelki és mentális őrangyala legyen, sírhasson a vállán, és sajnáltathassa magát hosszú hosszú órákon keresztül. Erre mondjuk normális esetben vannak kiképzett barátnők, legtávolabb is a telefon másik végén.
TÚL SOK DUMA: Ez mondjuk kifejezetten bekódolt dolog, nem nagyon tudunk vele mit csinálni, egy nő nagyjából két és félszer annyit beszél, mint egy férfi. Viszont nem feltétlenül szükséges a ‘Milyen napod volt?’ kérdésre a reggeli pirítós odaégetésétől a leadott heti értékelőben levő typokon keresztül a Mari új kék kosztümjéig cifrázni a 46 perces körmondatot. Csak a lényeg, főleg az ő barátai előtt, láttam már elég olyan barátnőt, akit legszívesebben az egész társaság kollektívan csapott volna pofán a hatodik monológ után.
ÉVFORDULÓK: Jessz! Mi nők képesek vagyunk mindenből évfordulót kreálni. Várjuk haza gyertyákkal és vacsorával, és végignézzük a kezdődő rángatózást az arcán, mert rájött hogy elfelejtette, hogy most 20 hete néztetek először egymásra, mire mi persze megsértődünk, és indulhat a teljesen erőltetett és felesleges mea culpa hadjárat. Én nem tudom amúgy mit várunk, de ezt abba kell hagyni. Évforduló, névnap, szülinap, slussz
SZABADIDŐ: Ha elvárnánk egy férfitől, hogy elsők legyünk minden prioritási listáján, akkor inkább vegyünk kutyát. Nem is normális ha minden szabadidejét veled tölti, felesleges belezsarolni, és uralkodni az életén, akkor is ha a rózsaszín köd szakaszban legszívesebben a zsebébe bújnál. Van bizony neki munkája, hobbija, barátai, boys night out-ja, nagycsaládja, edzésterve, és esetleg olyan programja, ahova nem visz magával. Remek kompromisszumokat lehet kötni abban a pillanatban, hogy a nő megérti, hogy egy kiegyensúlyozott kapcsolatban mindketten a nagy egész egy részét jelentik a másiknak, és hogy nem kell könyökölve belemászni a többibe, és hogy ha péntek este inkább kieresztené a gőzt, akkor nem kell telesírni a párnát, hogy biztos nem szeret.
HANGULATINGADOZÁS: Hormon és hangulat-irányított népség vagyunk, mindenféle irracionális forrongással, véletlenszerű sírva fakadással, és egymás után teljes ellentétek üvöltözésével. Ne várjuk el, hogy ezt egy racionális férfiagy befogadja. Csak álljunk be egy sarokba, számoljunk tízig, és próbáljunk visszatérni a hullám aljáról a csendes vizekre.
VÁSÁRLÁS: NEM, NEM és NEM viszünk férfit vásárolni. Soha. Megkockáztatom tapasztalataim alapján kizárni ezt az opciót, nincs olyan extrém divatkedvelő férfi, aki kibírna fél óránál többet női ruhaboltban. Ez egyszerűen kínzás, főleg ha még leülni sem tudnak, és ha végig kell szenvedniük a döntésképtelenséged, hogy a mélykék vagy a türkiz ruha lenne-e jobb az unokatestvéred esküvőjére. Könyörögve kérlek titeket, hogy még ha kéznél van a férfi, akkor is inkább támasszátok le egy sörözőben/moziban/kávézóban, ha nem céltudatos beszerzésre, hanem boltokban csavargásra készültök.
SZEX: Milyen ideális világ lenne, ahol a szex arról szólna ami, kölcsönös élvezeti forrás, stresszlevezetés, boldogsághormon-termelés. Ehelyett a női nem hajlamos fegyverként használni, és jutalomfalatként osztogatni, ha a dolgok úgy történnek, ahogy ő azt elvárja. Vagy akár az ég összes csillagát lehazudni, csak hogy ne kelljen csinálni. KELL? Már itt borul a történet, akkor ezzel itt kéne valamit kezdeni, ha a pár egyik tagja kényszerként éli meg az intimitást. Hölgyek, ideje megnyílni, megbeszélni, és megoldani.
DIÉTA: Én abban a régimódi elméletben hiszek, hogy amelyik nő imád enni, az tudja élvezni az életet, és a szexet. Elég sokszor el is hangzik ez a tesztkérdés első randikon, úgy látszik ez a nullás méret kultusz elővigyázatossá tette a férfiakat. Senki nem akar egy salátaleveleken élő, folyton éhes és frusztrált nőt, aki társaságban is csak tologatja körbe a tányérján a kaját. Szerintem a hímnemű többség inkább pár plusz kilót választana.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése